Majoros László polgármester ünnepi beszéde Pácin község március 15-i megemlékezésén a Faluházban.

Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Diákok!

Pár hete egy középiskolás diákkal utaztam és a beszélgetés arra terelődött, hogy most lesz első választó, de nem igazán tájékozott. Se az iskolában, se máshol nincs módja megvitatni azokat a kérdéseket, ami az ő életét jobbá vagy rosszabbá teszi, ami alapján el tudná dönteni, hogy kiben bízzon, melyik pártnak, melyik jelöltnek adja a szavazatát.
Ezért nézzék el nekem, hogy beszédemben nem csak az 1848-49-es eseményeket részletezem, azt remélhetőleg megtanulták az iskolában és a következő műsorból is megismerhetik a részleteket.

Beszédem címét a Nemzeti Dalból kölcsönöztem: “Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”

Történelmünk során gyakran merült fel ez a kérdés. Válaszút előtt állt Szent István, hogy megtagadja-e atyái hitét, ősei szokásait, pogányságát, vagy behívja az egyházat, idegen fejedelmeket, vitézeket, mert a fejlettebb, kulturáltabb nyugathoz akarta országát csatlakoztatni. Államot alapított, hogy a magyar nép fennmaradjon. Nehéz döntés volt, az idő őt igazolta.

Nem akartunk rabok lenni, ezért védtük országunkat a tatároktól, a törököktől és 1848-ban szabadulni akartunk a Habsburgok uralma alól is. Rabok legyünk, vagy szabadok? – kérdezte Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.

Ti mit válaszoltatok volna?

Hát persze, hogy a szabadságot választja minden értelmes gyerek és felnőtt, nő és férfi!

Mi volt a francia forradalom hármas jelszava?

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!

Nem véletlen, hogy nemzetek nagy sorsfordulóin mindig a szabadság a legfontosabb kérdés. Mert ha szabadság nincs, nincs emberhez méltó élet. Nem lehetünk a magunk urai, nem cselekedhetünk szabad akaratunkból, nem mehetünk oda ahova akarunk és nem tehetjük azt amit fontosnak, szükségesnek, vagy csak szórakoztatónak tartunk.

A szabadság olyan mint a levegő. Ha van észre se vesszük, de ha elfogy, kapkodunk utána, halálfélelmünk lesz, hirtelen nagyon értékessé válik!
Azt, hogy egy társadalom merre halad, – a demokrácia erősödése, vagy az önkényuralom felé, – a legjobban az mutatja, hogy polgárainak több, vagy kevesebb szabadsága van, mint a megelőző időszakban.

Ebben is az egyik legfontosabb a szabad tájékozódás, vagyis a szabad sajtó, a kiegyensúlyozott tájékoztatás ügye. Sajnos az elmúlt négy évben azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb a szabadság. Az újságok, a TV csatornák, a közmédia 90%-át a kormányzó Fidesz tartja kézben és ontja belőle a pártpropagandáját. Az adófizetők pénzén. Ha internet nem lenne végképp eltemethetnénk a sajtószabadságot.

De legalább ilyen fontos egy bizonyos mértékű gazdasági függetlenség, mert attól az embertől, aki az éhhalál szélén vergődik, nem várható el, hogy a napi betevő megszerzésétől kényszerítve még a társadalom ügyeivel, politikával is foglalkozzon, tájékozott legyen. Márpedig hazánk a 4,5 millió mélyszegénységben élő országa lett! Tragikus, hogy sikerült túlteljesíteni a 3 millió koldus országát is a XXI. század elejére!

Ráadásul a tettre kész, dolgozni képes és a mi adóforintjainkon kitanított emberek – mintegy fél milliónyian – szétszéledtek a világban, tudásukat idegen nemzetek jóléte érdekében kamatoztatják! Mert ez a haza és ez a kormány nem adott nekik lehetőséget a normális megélhetésre. Biztosan az itt ülők is sok nevet tudnának sorolni, hogy kik azok akik szeretteiket hátrahagyva külföldön próbálnak boldogulni Pácinból. Sajnos ennek csonka családok, felbomló házasságok, elhagyott nagyszülők, idősek isszák meg a levét.

Amiben Petőfi, Kossuth és a márciusi ifjak hittek, az megint elveszni látszik. Ebben az a tragikus, hogy nem valami legyőzhetetlen, túlerőben lévő idegen hatalom telepszik ránk magyarokra, hanem egy olyan hazai politikai-gazdasági oligarcha réteg, amelyik minden alkotmányos ellensúlyt ami ellenőrizhetné, kordában tarthatná, a rossz útról visszafordíthatná, eltörölt, – visszaélve a választók 53%-a által adott 2/3-os parlamenti felhatalmazásukkal. Újra államosít, központosít. Minden posztra a saját embereit, politikai hűbéreseit ültette, ezer százalékos lojalitást elvárva. Így senki nincs, aki ellent mondana, megfékezhetné az egy személyben uralkodó pártelnök miniszterelnököt!

Az az ember, aki a 300 forintos vizitdíj eltörléséért több milliárdért népszavazást kezdeményezett, egyedül, a nép megkérdezése és belegyezése nélkül 50 évre 6.600 milliárd forinttal eladósította és az oroszoktól tette függővé hazánkat! Ez községünk 27 500 évi költségvetése!
Átírta az alkotmányt, megváltoztatta országunk nevét, fenekestől felfordította az életünket! Elvette 3 millió ember nyugdíjra összegyűjtött magánvagyonát, – mellesleg ebből kamat és kiszolgáltatottság nélkül, féláron meg lehetett volna építeni az új atomerőművet. Elvette a rokkantaktól, a rendvédelmiektől, a trafikosoktól, a földművelőktől a megélhetésüket és odaadta az őt vakhűséggel kiszolgáló haveroknak!

Nem maradt egy biztos pont se, amiben az emberek bízhatnának, amihez igazodhatnának. Máról holnapra, minden féle előkészítés, hatástanulmányok nélkül, sokszor kikerülve a parlament bizottságait, nemritkán egy-egy ember miatt és visszamenőleg is törvénykeznek kényük- kedvük szerint. Teszik ezt rengeteg hibával, ellentmondással, káoszt előidézve a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, az oktatásban, az egészségügyben és az élet minden területén.

Működésük következtében a szegény szegényebb lett, a gazdag még gazdagabb. Amíg 2002-2010 között – amikor ráadásul egy pénzügyi világválságtól is szenvedtünk – a baloldali kormányok 8 éve alatt a társadalom legrosszabbul és legjobban kereső 10%-a közötti 10-szeres különbség 8-szorosra csökkent, addig az elmúlt 3,5 évben újra 10-szer többet kapnak a leggazdagabbak mint a legszegényebbek! Amíg a kormányváltáskor egy euróért 265 Ft-ot, addig most 314-et kell fizetnünk, ami tovább rombolja több százezer devizahiteles megélhetési lehetőségét.

Ezeknek a következményeivel küszködnek a páciniak is nap mint nap. Kikötött víz és villany, kifizethetetlen tartozások, igazságtalan bírságok, létbizonytalanság, éhezés, fázás, embertelen élet a része sokaknak. És nem csak a lustáknak, a haszonlesőknek, a nyáron gondtalanul hegedülő tücsköknek, hanem sokszor a szorgalmas hangyáknak is!

Fölvetődik tehát újból a kérdés: „Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!"

Igen, a választás lehetősége még megmaradt. Bár a hatalom mindent megtett, olyan választási törvényt hozott, hogy az minél inkább neki kedvezzen, akkor is és azért is el kell menni választani, mert nincs más békés lehetőségünk, hogy befolyásoljuk saját- és szeretteink sorsát.

De mi is tulajdonképpen a demokratikus választás célja, miért van szükség egyáltalán választásokra négy évente? Io, mert a választóknak, a népnek joga van a sorsát úgy alakítani, hogy az mindig jobb és jobb legyen, és nem szabad engedni a politikai hatalmasságoknak azt, hogy packázzanak velünk.

Fontos, hogy Önök, kedves felnőttek és a ti szüleitek gyerekek elmenjenek szavazni és hogy kire adják a voksukat!
• Azokra, akik korlátozzák a szabadságot, vagy akik tiszteletben tartják.
• Azokra, akik elismerik, hogy minden ember egyedi, értékes és megismételhetetlen, vagy akik az érdekeiket kiszolgáló masszaként, tömegként kezeli őket.
• Azokra, akik elismerik, hogy senki nem tehet arról, milyen bőrszínnel és a világ mely tájára született, minden ember értékének a mércéje a tudása, a szorgalma, az embersége, a munkája, o
• Azokra, akik embercsoportokat vallásuk, bőrszínük, származásuk szerint eleve elítélnek, netán bezárnának, megsemmisítenének – mint szellemi elődeik tették.

A választás nehéz, felelősségteljes dolog, munkával jár. Tájékozódni kell, meghallgatni ki mit kínál, mit ígér és eldönteni, hogy kinek hisznek és kinek nem, mit tartanak jónak és mit nem. Ez az egyetlen békés lehetőségük és kikerülhetetlen, ha saját kezükbe akarják venni a sorsukat!

A máciusi ifjaknak nem volt lehetőségük, hogy békés úton, választás útján érjék el céljaikat. Forradalmat kellett csinálniuk és szabadságharcot kellett vívniuk, hogy elérhessék hőn áhított céljukat, az önrendelkezést, a Habsburg Ház trónfosztását, a haza függetlenségét.

Ez nagyon sok kínnal, vérrel, halállal járt. Petőfi elesett a segesvári csatában, Kossuth sok más társával száműzetésbe menekült és idegen földön halt meg. És sokan voltak akiket felakasztottak, vagy agyonlőttek, mint a 13 aradi vértanút.

Mi elkerülhetjük ezt! Ők karddal harcoltak, a mi fegyverünk a választás! Miről döntünk április 6-án az országgyűlési, május 25-én az Európa Uniós, októberben pedig a helyi önkormányzati választáson?
• Még több szegénység, vagy felemelkedés?
• Megbecsült ország leszünk Európában, vagy kiközösített, gazdaságilag is leszakadó hazában fogunk élni?
• Nyugati, Európai integráció kultúra és jólét, vagy keleti önkényuralom, szolgaság?

• Nyugat, vagy kelet? Gazdagodás, vagy elszegényedés? Béke, vagy harc? Örökös félelem, vagy büszke, boldog, szabad élet és vélemény nyilvánítás?
Ez a kérdés válasszatok!

Köszönöm, hogy meghallgattak.